Nem is kérdés mára, hogy egy digitális világban élünk. A robotika és a mesterséges intelligencia világában. Az a kevés, amit nem ért még el a digitalizáció keze, most tovább csökkent, hiszen a koronavírus járvány sok iparágat kényszerített át az online térbe. A közösségi élet, szórakozás, de még a bevásárlás is az online térben történik, és valószínűleg ezek közül sok a járvány elmúlása után is a felhőben marad. Az online tér olyannyira a mindennapok részévé vált, hogy nem lehet ténylegesen digitális és való világról beszélni, mostanra csak digitális és analóg “való világ” van.

Hogyan tudjuk hát áthidalni a digitális és az analóg világ közötti szakadékot?
Robotokkal.
A robotika biztosítja jelenleg az egyetlen módot arra, hogy a digitális világ közvetlenül hasson a fizikai valóságunkra.
Pont ez teszi annyira vonzóvá, már egész fiatal korban is.
A mai gyerekek már az online térben szocializálódtak. Függetlenül attól, hogy ki hogyan érez ezzel kapcsolatban, ez mára tény. A szabadidejük, a társasági életük nagy része online történik, ezért ők már ösztönösen számítanak az online tér lehetőségeivel is mindennapjaikban. A szakadékot a digitális és az analóg világ között ők is érzik, még ha nem is tudják megfogalmazni.
Pont ezért fogja el őket egy szinte megmagyarázhatatlan izgalom amikor az első robot amit építettek végrehajtja az első programot amit írtak, és megmozdul. Hasonló örömet éreznek, mint amikor Frankenstein szörnye megmozdul az asztalon:
Akkor és ott leomlott egy válaszfal világok között.
Szerencsére azok sem maradnak ki a jóból, akiknek nem volt lehetősége kisgyerekként robotika szakkörökön játszani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a gyermeki csodálat ugyanúgy elő tud jönni komoly felnőttekből is, ahogy a fiatalokból.
Ám a robotika sokkal többet nyújthat, mint puszta élmény.
A robotika megtanít komplex rendszerekben gondolkodni. A sok mozgó alkatrész alaposságot és precizitsát igényel, még nem is említve a tervező folyamatokat.
Mivel nem tudunk egyenesen a digitális világban utasításokat adni az elménkkel, a folyamat:
analóg ötlet -> digitális terv -> analóg eredmény.

A második átmenet a robot aki végrehajtja a programot. Az első viszont a tervező aki megírja a programot.
Ez a másik áldásos hatása a robotikának, hogy mintegy mellékesen megtanít programozni.
Robotok és programozás
Hiába hever előttünk a digitális világ minden vívmánya, ha nem beszéljük a nyelvét, amin befolyásolhatjuk. A programozás önmagában nagy falatnak tűnhet, viszont összekötve a Lego Mindstorms robottal, egy csapásra kevésbé elrettentő.
Az algoritmikus gondolkodás, amit a programozás megkövetel a robotika alapköve.
- Milyen utasításokat kell kiadnom, milyen sorrendben, hogy a kívánt eredményre jussak?
- Hogyan hatnak egymásra az utasításaim?
- Mi lesz a következménye, ha valamit megváltoztazok a meglévő rendszerben?
Mind olyan kérdés, ami előkerül már egy elsőre triviálisan egyszerűnek tűnő robotika feladat során.
És mind olyan kérdés, ami felmerül minden egyes programozóban nap mint nap.
A robotikával bárki elkezdhet megismerkedni a programozással, úgy, hogy szinte észre sem veszi azt. Kialakíthatja a szükséges gondolkodást és szemléletmódot, anélkül, hogy erre koncentrálna. Sok kisgyerek aki belekóstol a robotikába előbb programoz, minthogy írásban osztana. Ez egy beláthatatlan előnnyel ruházza fel őket a további életükre, amit ma még nem is értünk teljesen.
Ők lesznek az első generáció, aki már általános iskolás korában mérnökként gondolkodik.
Nap mint nap látjuk, hogy miket érnek el a jelenkor legjobb mérnökei, akik mind életükben később tanulták meg, hogy mit is jelent ez a fajta gondolkodás.
Mi fog megállítani egy generációt, aki ezeket a képességeket az olvasással együtt sajátítja el?
Robotika és csapatmunka
A robotika egyik sajátossága, hogy csak legritkább esetben magányos munka. Általában egy roboton egy egész csapat dolgozik, együttes erővel haladva a megoldás felé.
Ami elsőre a technológia ritkaságából és elérhetetlenségéből eredt (hiszen a robotika hajnalán egy egyszerűbb robot ára is csillagászati volt), mára már hatékonysága miatt bevett szokás.
A több szem többet lát bölcsesség hatványozottan igaz a robotokhoz hasonló komplex rendszerek esetén. Mindenkinek van egy sajátos szemlélete, sajátos gondolatmenete, és a legjobb ötletek ezek találkozásánál születnek.
A robotika megtanít a társaid tiszteletére is. Aki nem tud együttműködni, meghallgatni másokat, az hamar csak teher lesz a csapat nyakán.
Ebben a műfajban meg kell tanulni elfogadni, hogy valószínűleg nem leszünk mindenben a legjobbak.
Lesz, aki a pontos mechanikai megvalósításban lesz kiemelkedő, lesz, akinek a programkódja szinte megszólal a képernyőn, és lesz, aki ezen két ember összebékítésében fogja megtalálni magát. Egy versenycsapat esetén legalább annyira fontos a csapattagok közötti harmónia, mint a robot és a kód amit mezőnybe állítanak.

Látható hát, hogy a robotika mennyi mindenben lehet hasznára kicsiknek és nagyoknak. Egy egyedülálló élménybe burkolva ad át olyan képességeket, amik nélkülözhetetlenek a jövőre nézve. Elsőre leküzdhetetlennek tűnő problémák szelídülnek meg, ahogyan szorgos kezek munkához látnak.
És ami a legjobb, hogy közben mindez játéknak tűnik.