Manapság a szemléletváltásra való törekvés egyfajta szuperképesség. A világunk soha nem látott iramban változik nap mint nap, és ez befolyásolja mind a személyes, mind pedig az üzleti életünket, állandóan új kihívások elé állítva minket. Ha sikerül megbarátkozni a változással, azzal hatalmas előnyre tehetünk szert.
A változás nagyon sok formában jelenik meg körülöttünk. Az egészen apró dolgoktól kezdve, mint egy új eszköz használatba vétele, egy csapat összetételén át a világszinten ható eseményekig, mindben közös nevező maga a változás. Ne felejtsük el, hogy bár elsőre sok minden tűnhet negatív változásnak, igazából sosem fekete-fehér a helyzet. Itt lép be a képbe a szemléletváltás.
Miért fontos a szemléletváltás?
Az egyik legfontosabb időtálló tulajdonság a változással való viszony kiépítése. Nem félhetünk a változástól, sőt, meg kell tanulnunk megszelídíteni. Az ember hajlamos (főleg nyomás alatt) bármilyen változást automatikusan csapásként megélni. A sok szép terv mind haszontalanná válik, és úgy érezzük elveszítjük a lábunk alól a talajt. Ezen a ponton dől el, hogy ki fog jól szerepelni hosszú távon. A sikeres egyén ilyenkor pánikolás helyett alaposan körbejárja a helyzetet, és megpróbál előnyt kovácsolni belőle.
Minden azon áll vagy bukik, hogy milyen történeteket kreálunk magunknak. Ha a saját magunk számára írt történetünkben „terveket romba döntő csapás”-ként gondolunk a helyzetre, szignifikánsan nehezebb lesz továbblépni, mintha „új kihívások” címszó alatt jegyeznénk. Természetesen nem csak a saját történeteink fontosak. Egy kutatás kimutatta, hogy szépirodalom olvasása nagyban elősegíti az empátia és az érzelmi intelligencia fejlődését, sokkal jobban, mint például szakirodalom olvasása a témában.
Ennek oka, hogy a jó történetek valamit megmozgatnak bennünk. Mások szemszögéből nézhetünk a világra, új helyzetekbe élhetjük bele magunkat, eddig nem látott problémákkal szembesülhetünk. Így nézve már tisztán látszik, hogy a történetek a szemléletváltás legerősebb eszközei.
Pontosan ezt használja ki Michael E. Gerber a vállalkozók Bibliája-ként számontartott E-Myth című könyvében. A könyv célja, hogy felnyissa a vállalkozni vágyók szemét olyan nézőpontokra, amiken általában áll vagy bukik egy kisvállalkozás. És hogyan tudja ezt a legjobban megtenni? Minden fejezetben egy másik vállalkozás történetét meséli el nekünk. Részletesen, kitérve az emberekre, az ő sajátos helyzetükre, érzéseikre, kihívásaikra. Ennek hála sokkal mélyebben tudjuk átélni az által átadni kívánt koncepciók valódi értékét, és sokkal szívesebben fogadjuk meg a tanácsát.
Hasonló a helyzet sokkal általánosabb történetekkel is. A legtöbb klasszikus népmese igazából egy eszköz valamilyen tanulság átadására, és ezek a tanulságok általában megegyeznek kultúrák között. Felmerülhet, hogy miért mesélünk más történeteket mégis? A válasz az, hogy minél jobban beleélhessük magunkat a történetekbe. A múltban egy afrikai törzs tagja és egy inuit halász teljesen más kontextusban tudta átérezni a történet mondandóját akkor is, ha a lényeg ugyanaz volt.
Sokszor felmerül, hogy érdemes-e a mai rohanó világban hosszú, gazdag történetekkel próbálkozni. A 140 karakteres tweetek és az instagram posztok világában tényleg van létjogosultsága a történetmesélésnek?
A válasz pedig pedig természetesen igen. Ha kicsit körbejárjuk, akkor pontosan ez a felgyorsult világ teszi a történetmesélést fontossá. A folyamatos ingerek és új információk között egyszerűen elveszik még a legjobb tanács is. Ha azonban azt nem két mondatban, hanem egy történetben próbáljuk átadni, mindjárt más lesz a helyzet. Persze, valószínűleg kevesebben fogják végigolvasni, mint ahányan látták volna tweetként, viszont akik vették a fáradságot, ők egy sokkal nagyobb élményt kaphatnak. Így lehet igazán az emberek szívéhez szólni a social media és a folyamatos hírözön világában. Pont az a plusz energia amit bele kellett fektetniük fogja bennük elindítani azt a folyamatot, aminek végén másképp néznek majd a világra.
A szemléletváltás nem egy gyors folyamat, és nem is kell annak lennie. Ez sokkal inkább lassú víz partot mos jelleggel működik. Először olvasunk egy történetet, amiben megjelenik a kívánt változás, ekkor szembesülünk először vele. Ezután (főleg ha jó volt a sztori) elraktározódik az elménk hátuljában. Bár nem gondolkodunk rajta állandóan, elkezdjük egyre gyakrabban látni magunk körül. Szép lassan növekszik és fejlődik a kis gondolatkezdemény, ameddig a végén már nem is értjük, hogyan nézhettünk megismerése előtt a világra.
Ezen az úton járunk nap mint nap, különböző gondolatokkal, különböző szakaszain, de az irány mindig ugyanaz.