A design thinking mára nem csak a dizájnerek eszköze Minden nagy újító használta az elveit a tudománytól kezdve a művészeteken át az üzleti életig. Azért hívjuk mégis design thinking-nek, mert az eredetileg kizárólag a tervezőasztalnál használt lépései nagyon jól kiterjeszthetőek az élet minden más területére is. Vajon mit is takar pontosan ez a misztikus fogalom?

Először induljunk kicsit messzebbről, és vizsgáljuk meg a design komponensét a dolognak.

Sokak fejében a design egy teljesen külsőségekből álló dolog, hogy néz ki, milyen anyagokat használunk, stb. Mára a design ennél sokkal többről szól, arról, hogy hogyan működik valami. Így szükségszerűen a folyamat új középpontja az ember lesz, hiszen az lesz egy jó megoldás a problémára amit a felhasználó is a legjobbnak érez.

Egy jó formatervezőben, belsőépítészben és grafikusban a közös nevező az empátia. Empátia abban az értelemben, hogy mindhárom szakmában az elsődleges cél a fogyasztó megértése, az ő érzéseinek és szükségleteinek feltérképezése.

A design thinking folyamat lépései

Miután tisztáztuk a design kifejezés modern jelentését, áttérhetünk a cikk tényleges témájára, a design thinking folyamatra. A design thinking egy nem-lineáris, iteratív folyamat, amelynek célja megérteni a felhasználóit és problémáikat, és egy optimális megoldást ajánlani ezekre. A lépéseinek számában és ezek mivoltában bár nincs teljes konszenzus, a lényegen nem változtatnak a verziók. Mi a cikkben a Stanford Design School által használt 5 lépéses definíciót alkalmazzuk.

Empátia – Megérteni a felhasználókat

Ahogyan a bevezetőben is tárgyaltuk, a design központi eleme az együttérzés. Természetesen számtalan módon közelíthetjük az empátiát. Számos verbális (pl. interjúztatás) és nonverbális (pl. empátia/gondolat-térkép) módszer közül válogathatunk. Ezen lépés célja a termék-felhasználó összhang megteremtése, hogy ténylegesen olyan végeredményt kapjunk, amit örömmel fognak alkalmazni a fogyasztók.

Ezen fázis alapja a nyitottság. Semmit sem szabad adottnak venni, és minden meglévő véleményünket meg kell kérdőjelezni. Csak akkor kapunk egy tényleges benyomást a problémáról, ha ebben sikerrel járunk. Sokszor a probléma pusztán tünete valami nagyobbnak, aminek megoldásával még több ember életét tehetjük könnyebbé.

Definíció – Megfogalmazni a problémát

A második fázisban az elsőben begyűjtött benyomások értelmezése a cél. Fontos azonban észben tartani, hogy itt is az emberi oldalról kell közelíteni a problémát. Nézzünk meg két megfogalmazás ugyanarra a problémára, az egyiket klasszikus, a másikat design thinking szemszögből.

A vállalatnak le kell csökkentenie a késve megérkező kiszállításait.

vs.

A felhasználóknak pontosan kiszállított termékekre van szüksége.

Érezzük, hogy milyen alapvető eltérést jelenthet ez a különbség az egész gondolatmenetben.

Ötletelés – Áttörni a kreatív gátat

Ezen a ponton a csapat megértette a felhasználóit, és megalkotott egy ember-centrikus probléma megfogalmazást.

Innentől kezdve a kreativitásé a főszerep. Ebben a fázisban minél több és minél színesebb ötleteket akarunk előállítani. Nincsenek rossz válaszok, nincs ítélkezés, itt minden ötlet hasznos. Bevethetünk különböző technikákat itt is a lendületszerzéshez, de hamar ráérez mindenki a szabad kreativitás ízére.

Prototípus – Módszeres próbálkozás

Ebben a fázisban az ötletek életre kelnek. Prototípusok, azaz kezdetleges, de már működő megoldások jelennek meg a tervezőasztalon, amit már be lehet mutatni a felhasználóknak. Nem a tökéletesség a cél, pusztán az, hogy teszteljük, mely ötletek tudnak ténylegesen kilépni az elméleti síkból bele a való világba.

Tesztelés – Vissza a forrásokhoz

Itt a célunk a megoldásunk tesztelése a való világban. A cél viszont nempusztán annyi, hogy lássuk működésben a prototípusokat, hanem az, hogy az egyes próbák eredményeit újra felhasználjuk a tervezőasztalnál, a prototípusainkat (esetleg az ötleteinket) finomítva. Erre utal a design thinking folyamat nem-linearitása, nem feltétlen sorban, és szinte biztosan nem csak egyszer haladunk végig a lépéseken.

Ezek a fázisok addig ismétlődhetnek, ameddig el nem jutunk a tökéletes megoldásig.

Miért ennyire jó?

A design thinking folyamat lehetőséget ad arra, hogy egy emberközpontú megoldást kínáljunk a problémára. Az iteratív jellege miatt a tanulási folyamat alapja a való világ, nem pedig valami pontatlan modell egy tankönyv oldalairól, a nem-linearitása miatt pedig nagyon jól párhuzamosítható, ami garantálja a gyors eredményeket.

Segít azonban egy további dologban, ami talán még ezeknél is fontosabb. Segít megkérdőjelezni a saját meggyőződéseinket, és ténylegesen új és innovatív megoldásokat alkotni. Sokszor a saját szakértelmünk limitál bennünket a tökéletes megoldás megtalálásában, és a design thinking egy kiváló eszköz arra, hogy elősegítse a korlátaink átlépését.

„Out of the box” egy példán keresztül

A friss perspektíva gyakran tud „egyszerű és nagyszerű” megoldásokat produkálni problémákra, amik hallatán gyakran csapunk a homlokunkra „Hát erre hogy nem gondoltam előbb?!” felkiáltással.

Egyszer egy kamionvezető egy alacsony híd alatt áthaladva beszorult a járművével. Az ilyen jellegű balesetek sajnos hatalmas közlekedési dugókhoz vezetnek, és megoldásuk nagyon körülményes. Itt is összegyűltek a mérnökök, tűzoltók és közlekedési szakértők, tanakodva, hogy hogyan szabadítsák ki a beszorult járművet. A mérnökök a kamion darabjait akarták leszerelni, a tűzoltók a híd felső mennyezetét megbontani, mindenki a saját területén keresve a probléma kulcsát.

Arra sétált egy kisfiú, aki látva a nagy összegyűlt tömeget egy pillantással felmérte a helyzetet, majd félvállról odavetette a szakértőknek:

„Miért nem engedtek ki egy kis levegőt a kerekekből?”

A szakértők legnagyobb ámulatára, amikor kipróbálták a kisfiú megoldását, a kamion probléma nélkül ki tudott tolatni a híd alól, és ehhez nem kellett további károkat okozni sem a kamionban, sem a hídban.

Ez a kis történet jól példázza a friss perspektíva erejét bármilyen probléma esetén.

A design thinking egy módszertan aminek elsajátítása alapvetően megváltoztatja hogyan nézünk a világra. Az itt leírt elvek egyaránt alkalmazhatóak az üzleti- és magánéletünkben. Az empátia, a jól definiált sikerkritériumok és a lépéseink folyamatos felülvizsgálata bármilyen probléma megoldásában haszunkra válik. A friss perspektíva, a saját sémáink megkérdőjelezése mind hozzájárulnak az életre szóló tanulásunkhoz.