A kommunikáció olyan eszköz, amit sokszor adottnak veszünk üzleti- és magánéletünkben. Eszmét cserélni, érzéseket megosztani, történeteket mesélni, tekintet nélkül a földrajzi távolságra, mára teljesen természetesnek tűnik. Vizsgáljuk hát meg, hogyan fejlődött a kommunikáció az évek során a STEM területek (Science, Technology, Engineering, Mathematics) szemszögéből.
A magányos géniuszok ideje leáldozott
Régen jól megfigyelhető volt a magányos géniuszok jelensége. A tudomány nagy alakjai általában egyedül alkottak, legfeljebb leveleket váltottak egymással, ahol megbeszélték munkájukat. A kommunikáció ezen egyszerű formája, bár a teljes elszigeteltséghez képest segítette az alkotókat, gyakran hátráltatta a fejlődést.
A matematikában kimondottan gyakori jelenség volt, hogy ketten ugyanazt az elméletet „fedezzék fel”, vagy ugyanazt az állítást bizonyítsák keserves munkával.
A geometria tudományának egyik legnagyobb eredménye volt a 19. században az euklideszi keretek közül való kilépés, azaz a hiperbolikus geometria felfedezése. Ez a fajta gondolkodás két ember nevéhez fűződik. Bolyai János És Nyikolaj Lobacsevszkij egymástól függetlenül adták közre nagyjából ugyanazt az eredményt, ami a görögök óta talán a legfontosabb előrelépése volt a geometria tudományának, Lobacsevszkij 1830-ban, Bolyai 1832-ben. A köztük lévő földrajzi távolság (Novgorod- Marosvásárhely) miatt egyszerűen nem értesültek egymás munkáiról.
Mivel a kommunikáció lassú és megbízhatatlan volt, nem ismerték egymás eredményeit. Mennyivel többet érhettek volna el, ha rendelkezhettek volna már az adott információval és csupán további értéket adnak hozzá.
Mára a csapatok uralják a tudományos szférát. A legfrissebb cikkek és kutatások mögött a legritkább esetben áll csak egy ember neve, és mostanra már hétköznapiak lettek az egyes célok elérésére alapított laborok is, ahol kutatók közösen dolgozhatják ki ötleteiket. Csak hogy maradjunk a magyar példáknál, Barabási-Albert László kutatólaborja Bostonban, ahol a hálózatkutatás és a szociológia találkozását derítik fel, kiváló példa erre.
Mindez nem jöhetett volna létre a kommunikációs technológia fejlődése nélkül. A 2020-as koronavírus járvány pedig tovább erősítette ezt a tendenciát, áthelyezve az egész folyamatot az online térbe.
Határterületek mindenek felett
Albert A. Michelson, Nobel-díjas fizikus 1894-ben bejelentette, szerinte elérték a fizika végét. Minden nagy problémát megoldottak, minden nagy kérdést megválaszoltak, pár apró simítással „kész” lesz a tudomány. Bár az ő jóslata a fizika végéről nem bizonyult igaznak, sőt, a java még csak ezután következik, valóban megfigyelhető egy változás a tudományos eredményekben. A „tiszta” ágazatokban, mint elméleti fizika és matematika lassul az eredmények folyama, míg a határterületeken, mint az előbb említett hálózat-alapú szociológia, vagy a bioinformatika területén, soha eddig nem látott iramban születnek az újabb és újabb áttörések.
Ez is a hatékony kommunikációnak köszönhető. A technológia fejlődésével olyan ágazatok is egymásra találhattak, és dolgozhattak együtt, ami régen lehetetlen lett volna, vagy fel sem merült.
Kiváló példa erre a robotika felemelkedése. A gépészek, a mechatronikai mérnökök, akik finom szerkezeteket terveztek és építettek, sokáig önállóan dolgoztak. Minimális volt az együttműködés azokkal a matematikusokkal, akik az informatika és a programozás alapjait fektették le. A robotika megszületéséhez találkoznia kellett az algoritmikus gondolkodásmódnak és a mérnöki precizitásnak, és az információáramlás akadálymentessé válása nagyban hozzájárult ehhez. A műhelyek és akadémiai irodák közti párbeszéd áramvonalassá válásával teljesen új lehetőségek nyíltak meg.
Csapatmunka és együttműködés
A koronavírus járvány rámutatott egy további alapvető elem kiemelkedő fontosságára egy jó csapatban, ez pedig az emberi kapcsolatok. A legjobb ötletek gyakran informális keretek között merülnek fel, egy kávé mellett a büfében, vagy egy közös ebéd alkalmával. Ha a csapattagok valóban kötődnek egymáshoz, a csapat produktívabb és elégedettebb lesz.
Az elefántcsont-toronyban ülő kutatóktól a 80-as évek göndör hajú kockás inges informatikus karakteréig, a STEM területeket sok sztereotípia övezi, de ezek mára bőven idejétmúltak. Most már egyértelmű, hogy a technológia, és azon belül is a kommunikációs technológia áthatja a mindennapjainkat, meghatározza a tudomány fejlődését és hasonlóan a magánéletünket is. Felismerni, hogy a STEM világa nem csak egy szűk csoportnak, hanem majdnem mindenkinek tud számára megfelelő irányt kínálni az első lépés ahhoz, hogy a technológiában rejlő lehetőségeket kiaknázzuk. A csapatok attól működnek jól, hogy minden egyes tag más-más perspektívával, más tapasztalattal és más ötlettel érkezik. A hatékony kommunikáción keresztül tágítani a potenciális csapattagok halmazát, illetve megtalálni a sok ötlet között a tökéletes megoldást – ez lesz a jövő technológiáját megalapozó innováció kulcsa.